Csendben elmúlt április 29., pedig 155 éve ezen a napon született, 85 év e napon halt meg Konsztantinosz Petrosz Kavafisz.
Az egyik legjelentősebb, irodalmunkra is jelentékeny hatást gyakorolt 20. századi görög költő munkáinak egészen friss magyar nyelvű kiadását - hiába a szép kettős évforduló - nem tudjuk ajánlani. Az utolsó gyűjteményes kötet, az Alexandria örök bő tíz éve jelent mega Kalligram gondozásában; itt-ott még fellelhető, akárcsak az Európa Kiadó világirodalmi sorozatának, a Lyra Mundinak 1975-ben, a szokásos egyszerűséggel Kavafisz versei-ként kiadott darabja. Ennek, hét évvel elébb, volt egy előzménye is az Európánál. A barbárokra várva, ez a szerző arcképével díszített válogatás, címével Kavafisz egyik költeményére utal. (A címet és az ismerős tartalmi motívumot regényírók is átvették, így Eugen Uricaru és a Nobel-díjas J. M. Coetzee.)
Íme a vers, Somlyó György fordításában:
"Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”
Hogy végre ma a barbárok betörjenek.
„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.
„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?”
Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.
„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?
Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.
„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.
„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?”
Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.
„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”
